A grunge-robbanás előtt: Nirvana, Mudhoney és a többi
(Előző este itt.) ... Ennél is megdöbbentőbb dolog történt másnap éjjel, amikor a Nirvana és a Melvins Tacomában egy Legends nevű csarnokban lépett fel.
A koncertre minden jegy elkelt, és 500 dollárt hozott a Nirvanának, az egyik legnagyobb gázsit, melyért valaha is felléptek. Vagy száz ember mászott fel a színpadra és ugrált le róla, keményen munkálkodva a káosz megteremtésén. Közülük Matt Lukin, a Mudhoney tagja volt az egyik legelvetemültebb, aki stage passkártyájával ment fel a színpadra, majd fejjel előre ugrott a közönség soraiba.
A Nirvana műsorát háromszor is félbe kellett szakítani, hogy véget vessenek a Lukin és a többi ugráló között kitört verekedésnek. – Ő a barátunk – ismételgette Kurt legalább annyira aggódón, mint szégyenkezve. Mire a Nirvana fellépése véget ért, melyben a „Sweet Home, Alabama” is szerepelt a Lynyrd Skynyrdtól, öt biztonsági ember állt a banda előtt. Ez nem lepte meg túlzottan Kurtöt, az viszont sokkal inkább, hogy Mark Arm a Mudhoneyból a színpad mellett áll, s minden számuk alatt rázza a fejét.
Videó a koncertől:
Mark Arm, akit valójában Mark McLaughlinnak hívtak, volt hivatalosan az ízlésformáló tekintély a seattle-i punkrockkörökben. Míg Pavitt és Poneman ügyesen meglovagolták a grunge-ot, Arm bandájával, a Mudhoneyval és korábbi zenekarával, a Green Riverrel maga volt az, aki megteremtette ezt a műfajt, sőt még a grunge elnevezést is ő terjesztette el egy seattle-i fanzin kiadásával a nyolcvanas évek elején.
Arm okos volt, szarkasztikus, tehetséges, és hírhedt bulizósként ismertek. Az a fajta magabiztosság sugárzott belőle, melyről az emberek azt gondolják, hogy csak a született sztárok sajátja. Röviden mindaz megtalálható volt benne, amiről egy bizonytalan aberdeeni kamasz azt gondolja, hogy ő sosem lehet ilyen. Ha Arm feltűnik a koncertjén és ott láthatóan jól érzi magát, az olyan, mintha Jacqueline Kennedy Onassis megjelenne az ember esküvőjén, és áttáncolná az egész éjszakát. Kurt Arm iránt tanúsított imádata mindenki előtt ismert volt, legjobban azonban Buzz Osborne-nak kellett tisztában lennie vele, aki végignézte, amint korábbi védence túlnő rajta.
A Mudhoney zenekar 1989-ben. Balról jobbra: Dan Peters, Steve Turner, Mark Arm, Matt Lukin
Kurt előtte már megkísérelt barátságba keveredni Armmal, mérsékelt sikerrel. Amikor Seattle-ben járt, mindig felugrott Arm lakására, ahol lenyűgözte Arm punkrock-kislemezgyűjteménye, köreik alapvető státusszimbóluma.
– Nyilvánvalóan idealizálta Markot – idézte fel Carrie Montgomery, Arm barátnője. – Mark persze nem viszonozta ezt. – Akkoriban a Mudhoney volt a Sub Pop első számú zenekara, és az északnyugati színtér királya. A legnagyobb lemeztársaságok érdeklődtek irántuk, ők azonban – Arm Pavitthez fűződő barátsága miatt – kitartottak a Sub Pop mellett.
A koncert plakátja.
„Ott voltam a Crescent Ballroomban Tacoma központjában. Az első és utolsó alkalommal azt gondoltam, hogy a Nirvana jobb, mint a Melvins, – meséli a Seaweed korábbi énekese, Aaron Stauffer. – a Crescent igazán lepukkant és félreeső hely volt, pedig egykor nagyon menő kis klubnak számított. A The Sonics és a The Wailers a hatvanas években még a Louie, Louie című számot játszotta itt.
A T-town nevű helyen, a központban a nyolcvanas évek végén csak zsaruk, narkósok, kurvák, genkszterek, hajléktalanok és tévelygő punk rajongók lófráltak éjszakánként. Ezen a koncerten a Crescent neve Legends volt – és a Nirvana volt a legjobb banda."
„A Nirvana nem Seattle-ből jött, így a környékről hívtak embereket, hogy egy kicsit feldobják a hangulatot – meséli Megan Jasper. – Elhívták a Mudhoney tagjait, hogy az elképzelhető legszórakoztatóbb módon tombolják ki magukat. A The Fluid Tacomában játszott.
A koncert után Kurt és Krist rábukkant néhány hatalmas, felállított fahengerre, és feldöntötték őket. Krist gurítani kezdte a hengert, míg Kurt benne volt. A henger úgy forgott, mint egy mosógép dobja. A világ legviccesebb dolga volt. Amikor Kurt kiszállt, rettenetesen szédült, alig állt a lábán. Azután Kristnek valahogy sikerült betuszkolnia a hatalmas testét a hengerbe, mire mindenki őt kezdte el tolni..."
(Forrás: Charles Cross - A mennyeknél súlyosabb, Everett True - Nirvana)
