És miért nem feldolgozást írtam a címben? Mert Kurt Cobain a holland Shocking Blue 1969-es monoton popdalából egy mesterkéltségmentes, energiabomba, színpadról leugrálós nyers grunge számot formált. De honnét jött, hogy épp a Love Buzz-zal tegye meg ezt?

Mire az 1983-as iskolaév véget ért, Kurt felfedezte a punkrockot. Azon a nyáron látta a Melvins zenekart, s ez az esemény megváltoztatta az életét.

„Más szóval tudták, hogy nem fognak tudni félretenni annyi zsebpénzt, hogy elutazhassanak az ígéret földjére, amely számukra ez az amerikai fesztivál volt." – írta Kurt Cobain a naplójába, a magyar fordítást sajnos több helyen ki kellett javítanom, pédául '86 vagy '87 nyarát írja, helytelenül.
Kurt Cobain tinédzserként, itt épp basszusgitárral.

„Emlékszem, Montesanóban (Washington állam) lógtam a Thriftway-nél, amikor odajött hozzám az egyik alkalmazott, egy rövid hajú srác, úgy nézett ki, mint az egyik tag az Air Slupply-ból, és a kezembe nyomott egy szórólapot, amin ez állt: Them fesztivál, holnap este a Thriftway mögötti parkolóban. Élő rockzene, ingyen." – folytatta Kurt a naplójában.

„Beálltunk a füves haverokkal egy furgonnal a parkolóba, a Thiftway mögé, a többi zombi – fésűvel a farzsebükben – is odacsoszogott. Ott volt az Air Supply-os srác Les Paul gitárral, amire Kool cigaretta-képet lamináltak, volt egy vörös hajú motoros srác és az a magas vékony gyerek, aki vélhetőleg az első ember volt, aki feszülős Levi’s farmert hordott, merész váltással a Sticky Finger és a San Franciscó-i motoros cuccok után."

A korai Melvins zenéje, amikor még nem lassultak be.

Azt, hogy „ez volt az, amit kerestem", kétszer is aláhúzta. Ez volt a megvilágosodás pillanata – a pillanat, mikor szűk világa hirtelen óriásivá tágult. Az „Air Supply-jegyárus srác” Roger „Buzz” Osborne volt, akit Kurt a montesanói középiskolából úgy ismert, mint zárkózott, idősebb srácot. Mikor a műsor után Kurt elismerően beszélt Buzz-zal, hájjal kenegette a fiú hiúságát, aki hamarosan egyfajta mentorszerepet töltött be életében.

A Melvins zenekar. Balról jobbra: Dale Crover (dob), Buzz Osborne (ének-gitár), Matt Lukin (basszus, később a Mudhoney-hoz csatlakozott).

„Másnap megpróbáltam tüskésre formázni a hajamat, de nem igazán tudtam szétválasztani, mert hátul elég hosszú volt, így aztán létrehoztam az első kétszintes frizurát Montesano történetében. Egy hétig mászkáltam úgy, mint Rod Stewart." – folytatja a sztorit Kurt.

„Elkezdtem menni a Melvins után. Én voltam a szótlan kísérő. Egy nap még azt is megengedték, hogy próbáljak az együttessel, de túl ideges voltam és csak a sarokban ültem a Melvins száz és száz próbáján az elkövetkezendő néhány évben és figyeltem(...)

Néhány év múlva, 1992 augusztus 30-án pedig már a Melvins volt a Reading-fesztiválon a fő fellépő, a Nirvana előzenekara...

A Melvinsnek 1983-ban nem voltak igazán rajongói – Grays Harbor legtöbb metálosa kinevette és kigúnyolta őket. Próbáikra azért mégis mindig összegyőlt egy tucatnyi srác a dobos Dale Crover West Second 609. szám alatt lévő házában, Aberdeenben. Híveik tarkabarka csapatát „Cling-Ons”, azaz „tapadósoknak” nevezték el Buzz nyelvi leleményének köszönhetően, amellyel egyaránt utalt Star Trek-szerű rémkülsejükre és arra a figyelemre, mellyel minden egyes szavukon csüggtek. Buzz a maga fehér-afro frizurájával sokkal inkább hasonlított Richard Simmonsra, mint az Air Supply tagjára, akire Kurt utalt a naplójában.

A Nirvana a Love Buzz-t játssza 1991. november 25-én  Amsterdamban, a Nevermind európai turnéján. 

Buzz tanácsokat osztogatott a „tapadósoknak”, magnófelvételeket készített nekik, úgy viselkedett, mint Montesano Szókratésze, egy idősebb államférfi, aki hívei csapatát okítja a világ dolgaival kapcsolatosan. Ő döntötte el, kit engednek be a próbákra, és kit tiltanak ki, s ő adott becenevet mindenkinek, akit befogadott. Greg Hokansonból „Cokenson” lett, Jesse Reed, aki Kurt montesanói osztálytársa volt, s akivel hamar barátságot kötött, a Black Flag után „Black Reed” lett, bár csakúgy, mint a csapat valamennyi tagja, ő is fehér bőrű volt.

Kurtnek sosem volt olyan beceneve, ami rajta ragadt volna. Barátai ebben az időben mindig Cobainnek hívták. Becenevének hiánya nem azt jelezte, hogy rendkívüli státust vívott ki magának, épp  ellenkezőleg, mert úgy gondoltak rá, mint egy csenevész törpére, aki nem szolgált rá az elismerésre. (Forrás: Charles Cross - A mennyeknél súlyosabb)

Kurt 1985-ben a szobájában, az Aberdeen , East First 1210. szám alatti lakásukban. Rétegesen öltözködött, hogy ne látszódjon olyan soványnak.

Bár a Journals (Naplók) könyvet a közhiedelemmel ellentétben nem sikerült teljesen kronológiai sorrendbe szerkeszteni, tény, hogy Kurt fiatal korában bálványozó, amúgy zseniális zenekritikákat, interjúkat írt a Melvisről, természetesen csak a spirálfüzetének... (Aztán az élet úgy hozta, hogy 2004-től, a Naplók kiadásától ezeket az írásait (is) megismerhette az egész világ...)

Az eredeti Shocking Blue dal.

A Love Buzz-t nem csak zeneileg formálta át Kurt a maga jellegzetes hangvételére, a dalszövegén is módosított. Íme, az eredeti, Shocking Blue-verzió:

A Shocking Blue zenekar. Az énekesnő, Veres Mariska (1947-2006) magyar származású.

És íme, Kurt verziója:

Vagyis a dalszöveg változtatás alapján biztosra vehető, hogy Buzz Osborne iránti szeretet, tisztelet miatt választotta a Shocking Blue popdalát. Az eredeti a következőképp fordítható:

Míg Kurt verziója:

 Címlapfotó: Kurt Cobiain a Melvins és Mudhoney tagjaival az 1992-es Reading-fesztiválon a backstage-ben.

—

NIRVANA MAGYARUL YOUTUBE-CSATORNA  »»