Tudjátok, milyen egy zenekarral turnézni. Az idő elnyúlik a végtelenbe – autópályák, utak, házak, gyárak és a bosszantó dugók végtelen sora. Keveset eszel. Keveset alszol. Imádkozol, hogy a furgon le ne robbanjon, vagy nehogy balesetetek legyen. – írta  Everett True angol rockújságíró, aki már a Nevermind előtt felfedezte a Nirvana zsenialitását. Majd folytatta az 1990-es nyugati parti turné leírását.

„Keveset alszol, keveset eszel."  Chad Channing és Kurt Cobain az asztalnál.

Egy buszban a Tad zenekarral százhatvan mérföldet utazunk Seattle és Portland között Amerika nyugati partján. Kora este van, az eső függönyként hull alá az égből, a látótávolság nulla, cigarettafüst-felhők ködösítik el a busz belsejét. Reménytelenül küzdünk az idővel, hogy odaérjünk a Screaming Trees és a Nirvana esti koncertjére a portlandi Pine Street Thieatre-be. Közben jól elvagyunk a Boss Hog, a Bastro és a Melvins kazettáival, M&Ms csokoládéval és keksszel felszerelkezve. Egy újabb éjszaka az úton.

Portland, 1990. február 9, Molly's Lips.

Tad. A pokolba is. Tudjátok, hogy ez a zsíros seggű fickó mekkora szám lett mostanra? Visszataszító, már-már mitikus figura, aki a legvadabb zenéért felelős. Zene, amely megrázza az embert: kemény, súlyos és kíméletlen, de kiérződik belőle a nyugtalanság, a folytonos kívülállás miatti keserűség, és a düh is, amiért igazán soha nem jutottak el sehova.

 ↑ A Nirvana és a Tad a Rough Trade lemezboltban jammelnek San Francisco-ban. A galéria megtekintéséhez katt a képre!

Tad és zenekara nemrégiben adott ki egy kislemezt Salt Lick címmel. A nyugati parton turnéznak a Nirvánával, hogy az albumot népszerűsítsék. Portlanden, San Franciscón át, Long Beach és Phoenix. A szokásos. A turné leköti őket februárban és március legnagyobb részében.

Portland nagyszerű volt: ötszáz külvárosi punk pogózott, a Nirvana frusztráltságában összetört néhány gitárt, a Tad a szokásos magabiztossággal zúzott. Az egész hely olyan volt, mint egy Palm Springs-flippergép, amelyről képtelen voltam lehámozni magam. Mindenki be volt tépve, a lenti bárban csak tofut és falafelt árultak, sört a huszonegy év felettiek kaptak.

„A megjelent filmes stábot förtelmes és ormótlan koncerttel jutalmazták: a metált annyira kiforgatták és eltorzították, hogy alig lehetett felismerni a legfőbb vonalait is." – Melody Maker.

Kurt a turné minden egyes állomásán összetört legalább egy gitárt, de gyakran kettőt is. Portlandben azért tette, mert élvezte. San José-ban puszta levertségből. A szórakoztató látványosság hatására az emberben akaratlanul is felmerül a gondolat: ha a Nirvana így folytatja, vagy önparódiába süllyednek, vagy csődbe mennek esetleg mindkettő.

San José-ban Kurt puszta levertésgből törte össze a gitárját.

Egyelőre azonban a Nirvana hihetetlenül eleven. A San Franciscó-i koncert a Taddel és a Dickless-szel megdöbbentő: a washingtoni trió k*ára maga mögé utasított a lendületével és elsöprő intenzitásával minden egyes zenekart. A Love Buzz és a Stain pörög és üt, nyomában a legtisztább, mániákus popizgalom értékes pillanataival. Chris ingerültségében összetöri a basszusgitárját, Kurdt pedig – nehogy kimaradjon – összezúzza a gitárját, majd lerombolja a dobot. Közben a cimborájuk, Tad a színpad bal oldalán áll, és aggódva figyel. Chris az ő basszusgitárját használja...

Visszatapsolják őket. A dühük és a bosszúságuk egy ütött-kopott hangfaltoronyra zúdul, nem hagyva kétséget a San Franciscó-i Gavin Report új zenei szemináriumának arról, merre tart a rockzene.

Kíváncsi vagyok, mi Kurt elképzelése a szépségről. Nem hiszem, hogy valaha érdekelt volna korábban.

(Forrás: Melody Maker, 1990. március 17.)

Címlapfotó: Chad Channing és Kurt Cobain turné alatt a hírhedt, szűk Fiat furgonban, 1989 őszén.